A kitartás és a kellő motiváció az edzésben is olyan hullámzó, mint sok más tevékenység vagy cél esetében. A kezdeti lelkesedés csodákra képes, aztán jönnek a sűrű hétköznapok, a túlórák, a családi programok, és az edzések elmaradoznak. Először csak heti egy, majd két edzés, aztán már azt sem tudjuk, melyik sarokban hever a sporttáskánk.
Vajon mennyire okolhatjuk az időhiányt ezért? Tényleg ez a fő oka az edzések szabotálásának? „Annyira sajnálom, közbejött ez a túlóra, pedig szerettem volna menni,” mondjuk sokszor. Közben pedig a kisördög a fejünkben így kontráz: „Hú, de jó, hogy megúsztam a mai edzést, bár lehet, hogy belefért volna még, de most senki nem mondhatja, hogy rajtam múlt.”
Persze, van amikor tényleg lehetetlen megoldani, hogy eljussunk az edzésre, de én most arról a bizonyos kitartás és motiváció hiányról szeretnék írni, amit gyakran még magunknak sem ismerünk be. Hajlamosak vagyunk inkább kifogásokat keresni, hiszen senki sem szereti beismerni még önmagának sem, ha valami fontos dologban zátonyra fut.
Sok mindentől elmehet a kedvünk, gondoljuk át, hogy mi lehet a hátráltató tényező. Túl megterhelő a mozgás? Nem érezzük magunkat elég ügyesnek? Nem jó a társaság? Esetleg egy olyan mozgásformát választottunk, amit nem is élvezünk igazán? Vagy nem látjuk a fejlődést? Főleg az elején érdemes minél több fajta sportot kipróbálni, legyen az görkori vagy bicikli, szabadtéri vagy edzőtermi edzés, táncos step aerobik vagy Pilates.
Ha már felfedeztük, mi az amit szívesen csinálunk, de már a kezdeti lelkesedés alábbhagyott, akkor van a legnagyobb szükség a kitartásra és az önuralomra. Eljöhet ugyanis egy átmeneti szakasz, amikor már nem hat az újdonság varázsa, de még nem „szoktunk rá” az edzésekre.
A jó hír viszont az, hogy ha sikerül túljutni a kezdeti krízisen, utána egyre könnyebb lesz rávenni magunkat a mozgásra. Ahogy a testünk hozzászokik a rendszeres edzésekhez, egy idő után magától fogja „követelni” a dózist. Ez azt jelenti, hogy sikeresen felfedezzük a mozgás összes jótékony hatását: kevesebb stressz, nyugodtabb alvás, több energia, a boldogsághormon és az adrenalin pedig egy bizonyos idő után gyakorlatilag függőséget alakít ki bennünk a sport iránt. Ekkor jön el az a szakasz, amikor alig várjuk a következő edzést, tele vagyunk energiával és sokkal hatékonyabbak vagyunk a nap többi részében is. Észrevesszük, hogy többet bír a testünk, nem fáj a lábunk vagy a hátunk, nyugodtabbak és kiegyensúlyozottabbak lettünk, és még az agyunk is jobban vág.
Mindehhez csupán egy jól megválasztott mozgásforma kell a nekünk megfelelő intenzitással (a túlterhelés káros, az alulterhelés pedig nem elég hatásos) és máris könnyebb lesz fenntartani azt a fránya motivációt, miközben az egészségünkért és a közérzetünkért is rengeteget teszünk.
