Fitnesz és Energia az Élethez

Manapság a stressz szóval úgy dobálózunk, mintha az életünk természetes és elkerülhetetlen velejárója lenne. Nem gondolunk a következményeire, nincs időnk leállni, csak állandóan felhúzott állapotban menetelünk napról napra.

Felkeléskor már a napi program pörög a nem túl kipihent fejünkben, és még egy jót nyújtózkodni sem jut eszünkbe, mielőtt függőleges üzemmódra váltunk. Fáj itt-ott, de majd napközben bejáratódik. Jön a kávé, máris egy szinttel felfokozottabb állapotba kerülünk. Úton a munkába idegesít az embertömeg és a forgalom, miközben percenként az óránkat lessük. Beérünk a munkahelyre, ahol nagy valószínűséggel egész nap ülünk a halom munka alatt. Észrevétlenül felhúzzuk a vállunkat és begörnyedünk, amiktől aztán begörcsöl a hátunk és elkezd fájni a fejünk. Figyeld csak meg, még a levegőt is máshogy veszed ilyenkor, épp csak csordogál valami a légutakban! Alig jut el az oxigén az agyunkba és a szerveinkhez, egyre nehezebb lesz koncentrálni is. Az egész napos merev ülés után a munkahelyi bosszúságok még lefoglalják a gondolatainkat miközben úton vagyunk a házimunka (amit helytelen testtartással végzünk, de erről majd később) vagy a tévé előtti „kikapcsolódás” felé. Este az ágyban csak forgolódunk, nem tudjuk kikapcsolni a gondolatainkat, és semmilyen fekvő póz nem elég kényelmes. Ezekre rosszabb esetben rájönnek még a magánéleti problémák és az önmagunkkal való elégedetlenség, és ennyi már bárkinek sokk. Arról nem is beszélve, hogy a stressz hosszú távú következményei között szerepel a magas vérnyomás, az emésztési zavarok, a depresszió, az immunrendszer gyengülése, és még sorolhatnám.

Mivel kezeljük a stresszt? Nem is akarok belegondolni az emberek nagy részének a megoldásaiba: alkohol, cigi, evési kényszer, gyógyszerek és a többi. Bár „megoldásnak” aligha nevezném ezeket. Amint elszáll a hatásuk, marad a túlterhelt szervezet és a problémák.

Edzéssel a stressz ellen

A sport során a szervezetben felgyűlt feszültségek mind levezetődnek, felhasználódnak, és ezáltal valóban nyugodtabbak és kiegyensúlyozottabbak lehetünk. Az egész napos görcsös feszülésből kimozgatjuk a testrészeinket, a sok mérges energiát beleöljük a kardio edzésbe, és a végén egy kiadós nyújtással elérhetjük, hogy másnap ne hátfájással induljon a nap. Sokkal nyugodtabban tudunk majd aludni, hiszen könnyebb lesz az ellazulás, és ha kipihenten ébredünk, nem fogunk minden apróságtól rögtön idegbajt kapni.

Stressz ellen menj be egy aero-kick-box órára, és adj bele mindent. Az ütések és rúgások közben gondolj akár a stressz forrására, így nem ártasz senkinek, de a lelkednek garantáltan jót tesz egy kis képzeletbeli csihi-puhi. Már az is sokat segíthet, ha biciklivel jársz dolgozni, és amíg hazatekersz a munkából, kitisztul a fejed, teleszívod magad oxigénnel és pozitív energiákhoz jutsz a kardio mozgás által. Jó ötlet még a jóga, ahol muszáj leszel rendezni a gondolataid, miközben az erősítő-nyújtó gyakorlatokat végzed, illetve a stretching órák, ahol az egész napos ülés, és izomgörcsök negatív hatásai fognak enyhülni.

Akik rendszeresen mozognak, alá tudják támasztani, hogy mennyivel könnyebb az élet, mióta elkezdtek edzeni, és azt is érzik, hogy ha kihagynak pár hetet, türelmetlenebbek, idegesebbek, feszültebbek lesznek. Nem véletlen menekülünk vissza az edzőterembe a gondok elől – azt mi is tudjuk, hogy a problémákat nem az edzés fogja megoldani, de a mozgással járulhatunk a leginkább hozzá, hogy tiszta fejjel és nyugodtan tudjuk megkeresni az igazi megoldásokat.

A kitartás és a kellő motiváció az edzésben is olyan hullámzó, mint sok más tevékenység vagy cél esetében. A kezdeti lelkesedés csodákra képes, aztán jönnek a sűrű hétköznapok, a túlórák, a családi programok, és az edzések elmaradoznak. Először csak heti egy, majd két edzés, aztán már azt sem tudjuk, melyik sarokban hever a sporttáskánk.

Vajon mennyire okolhatjuk az időhiányt ezért? Tényleg ez a fő oka az edzések szabotálásának? „Annyira sajnálom, közbejött ez a túlóra, pedig szerettem volna menni,” mondjuk sokszor. Közben pedig a kisördög a fejünkben így kontráz: „Hú, de jó, hogy megúsztam a mai edzést, bár lehet, hogy belefért volna még, de most senki nem mondhatja, hogy rajtam múlt.”

Persze, van amikor tényleg lehetetlen megoldani, hogy eljussunk az edzésre, de én most arról a bizonyos kitartás és motiváció hiányról szeretnék írni, amit gyakran még magunknak sem ismerünk be. Hajlamosak vagyunk inkább kifogásokat keresni, hiszen senki sem szereti beismerni még önmagának sem, ha valami fontos dologban zátonyra fut.

Sok mindentől elmehet a kedvünk, gondoljuk át, hogy mi lehet a hátráltató tényező. Túl megterhelő a mozgás? Nem érezzük magunkat elég ügyesnek? Nem jó a társaság? Esetleg egy olyan mozgásformát választottunk, amit nem is élvezünk igazán? Vagy nem látjuk a fejlődést? Főleg az elején érdemes minél több fajta sportot kipróbálni, legyen az görkori vagy bicikli, szabadtéri vagy edzőtermi edzés, táncos step aerobik vagy Pilates.

Ha már felfedeztük, mi az amit szívesen csinálunk, de már a kezdeti lelkesedés alábbhagyott, akkor van a legnagyobb szükség a kitartásra és az önuralomra. Eljöhet ugyanis egy átmeneti szakasz, amikor már nem hat az újdonság varázsa, de még nem „szoktunk rá” az edzésekre.

A jó hír viszont az, hogy ha sikerül túljutni a kezdeti krízisen, utána egyre könnyebb lesz rávenni magunkat a mozgásra. Ahogy a testünk hozzászokik a rendszeres edzésekhez, egy idő után magától fogja „követelni” a dózist. Ez azt jelenti, hogy sikeresen felfedezzük a mozgás összes jótékony hatását: kevesebb stressz, nyugodtabb alvás, több energia, a boldogsághormon és az adrenalin pedig egy bizonyos idő után gyakorlatilag függőséget alakít ki bennünk a sport iránt. Ekkor jön el az a szakasz, amikor alig várjuk a következő edzést, tele vagyunk energiával és sokkal hatékonyabbak vagyunk a nap többi részében is. Észrevesszük, hogy többet bír a testünk, nem fáj a lábunk vagy a hátunk, nyugodtabbak és kiegyensúlyozottabbak lettünk, és még az agyunk is jobban vág.

Mindehhez csupán egy jól megválasztott mozgásforma kell a nekünk megfelelő intenzitással (a túlterhelés káros, az alulterhelés pedig nem elég hatásos) és máris könnyebb lesz fenntartani azt a fránya motivációt, miközben az egészségünkért és a közérzetünkért is rengeteget teszünk.
 

A szívem megszakad, amikor a kemény kardio állóképességet kívánó kick-box aerobik órán meglátom a száz kiló körüli lányokat. Vagy az alakformáló órán, ahol az óra fele súlyzózásból, vagy a talajon történő hasizom erősítésből áll.

Egy magas pulzusszámon zajló, az ízületeket és a keringési rendszert intenzíven igénybe vevő órán egy túlsúlyos személy akár rosszul is lehet: megfájdulhat a térde, bokája, vagy szédülhet és légszomjat érezhet, mert a keringési rendszere és a tüdeje nem elég edzett a szervezet kiszolgálására egy ekkora terhelés közben.

Az erősítő, alakformáló órákról szintén könnyen távozhatnak kudarccal. A feladatokat nehezen tudják végrehajtani a súlyfelesleg miatt. Az is megeshet, hogy a súlyuk gyarapodni fog fogyás helyett, hiszen a zsírpárnák alatt erősödnek az izmok, amik nehezebbek a zsírszövetnél, így ha közben veszítenek is a zsír mennyiségéből, látszatra és érzetre nem sok változás történik.

Ilyenkor nehéz helyzetben van az edző. Ha a teremben a recepción nem edzők ülnek, akkor nem tudják szakszerűen tájékoztatni a vendéget arról, hogy milyen típusú óra fog megfelelni a céljainak. Ha pedig már bent van valaki az órán, nem fogjuk rögtön az óra elején elbátortalanítani. Az óra végére elkeseredik, és könnyen arra a következtetésre jut, hogy a mozgás nem neki való, és soha többé nem jön vissza. Összehasonlítja magát az edzettebb, gyakorlottabb vendégekkel és ki is surran a teremből. Ez persze téves következtetés, és mindez azért, mert nem kapott információt arról, hogy a fogyást milyen típusú mozgással tudja a legjobban elősegíteni.

Sokan bizonytalanok és bátortalanok közvetlen segítséget kérni, de az is megeshet, hogy valaki rossz néven veszi (hiszen nagyon érzékeny területre tapintunk), ha az edző rákérdez óra végén a céljaira, módszereire. Pedig ha már akkora elhatározás van bennünk, hogy eljutunk az edzőteremig és hajlandóak vagyunk kemény munka árán megszabadulni a súlyfölöslegtől, akkor igenis tegyük meg magunknak azt a szívességet, hogy valóban a céljainknak megfelelő mozgást választunk, és erről kikérdezzük az edzőket. A rosszul megválasztott edzéstől ugyanis nem csak testileg, de lelkileg is rosszul fogjuk magunkat érezni. Az edzők örülni fognak, hogy segíthetnek és lelkesen elirányítanak titeket a kardio gépekhez, vagy a zsírégető órákra, vagy a power walking csoporthoz.

Fogyni legjobban alacsony-közepes intenzitású folyamatos kardio mozgással lehet, mint amilyen a gyaloglás, az ellipszisjáró, a biciklizés, a görkorizás, vagy a könnyű koreográfiával tartott zsírégető aerobik órák (esetleg fitballon, step padon). Ezeken az órákon maximum a nyújtás folyhat a talajon, amúgy végig folyamatosan mozogtok, és az óra közben nem érzed, hogy nem kapsz levegőt, vagy hogy egyszerűen nem bírod tovább.

A kulcs, hogy mindig legyen elég oxigén a szervezetben a zsírsejtek bontásához, és hogy legyen is elég idő a lebontásukra: megerőltető terhelés közben a lassú zsírbontás nem fog elég energiát szolgáltatni, ezért csökken a zsírbontás mértéke és a szervezet inkább a szénhidrátokból gazdálkodik, vagy extrém esetben a fehérjékhez nyúl. Ha alig kapsz levegőt óra közben, hogy lenne jelen elég oxigén a zsírégetéshez?

A fogyni vágyók tehát válasszanak egy olyan mozgásformát, amit akár másfél órán keresztül is kitartóan végig tudnak csinálni különösebb erőltetés nélkül. Ebből egyértelműen kiderül, hogy a Margit sziget körbefutása vörös fejjel zihálva, vagy a klasszikus kick-box aerobik nem ez a kategória. A mozgásba nem belehalni kell, hanem a számunkra megfelelő intenzitással, rendszeresen végezni. Ha nem azt érezzük az edzés után, hogy moccanni sem tudunk és fáj mindenünk, hanem azt, hogy jól esett és egy pihentetőt tudunk utána aludni, akkor legközelebb könnyebb lesz folytatni.

A bevezető, komolyabb hangvételű írás után akkor hát röviden: ez a blog a mozgás öröméről és előnyeiről szól. A cél az, hogy minél több oldaláról bemutassam a fitnesz sport lehetőségeit, és kedvet kapjatok a mozgáshoz. Igyekszek minden edzéssel és életmóddal kapcsolatos kérdésetekre válaszolni (és kérdezzetek is bátran bármikor, bármit!), megvitatunk kételyeket, tévhiteket, megosztunk edzésélményeket.

Mesélek történeteket saját aerobik- és személyi edzői praxisomból (természetesen megőrizve a klienseim anonimitását), megosztom a tudásomat, hogy biztonságosan és hatékonyan edzhessetek. Lesznek szakmai és „örömködő” cikkek is, és várom a ti élményeiteket is a mozgással kapcsolatban: ha meg szeretnéd osztani ország-világgal hogy milyen jól érezted magad a legutóbbi edzésen, és miért, hát itt az alkalom! Oszlassuk el együtt a ködöt a fejekben, legyünk minél többen aktív és boldog egyének, akik vállalják a felelősséget a saját életminőségükért és testükért.

A nagypapámnak egész életében „mehetnékje” volt. Kiskorában még nem volt szó ülő életmódról és túltápláltságról, hiszen munka mindig volt a faluban. Ő aztán kőműves lett és földműves, mindkettő fizikai kihívás a testnek. Hajnalban elbiciklizett sokszor több tíz kilométert a munkába, majd a félórás ebédidőből tíz percet evéssel töltött, húszat pedig alvással. Mikor lejárt a műszak, hazabiciklizett, és folytatta a munkát a ház körül. Amikor nyugdíjba ment sem a tv előtt kezdte élni az életét, folytatta az aktív hétköznapokat. Már közel 80 éves, és el lehet mondani, hogy semmilyen betegségben nem szenved, ami a mai idősek és passzív felnőttek körében gyakori. Nem elhízott, nincs magas vérnyomása, sem cukorbetegsége, gerincbántalmaktól sem szenved, és még a kedve is jó. Az igazsághoz persze hozzá kell tenni, hogy az évtizedeken keresztüli irdatlan mennyiségű munka és kevés pihenés azért nem múlt el nyom nélkül a nagypapám szervezetében sem, de ez a skála másik vége: míg ez ellen nem mindig tehetünk, a passzív életmód ellen annál inkább tudunk mit tenni.

A nagymamám is kemény fizikai munkával kezdte, de aztán felkapaszkodott társadalmunk ranglétráján és elkezdett egy irodában dolgozni napi 8 órában, délután pedig főzött, mosott, takarított, és ez így ment hosszú évtizedeken keresztül. Biztos sokan felszisszennek most, hogy éppen elég munka az a ház körül. Igazuk lehet, de nem gondolnak arra, hogy ha mindezt gyenge izomzattal, helytelen testtartással és terheléssel hajtják végre, miközben az ízületek mozgástartományának a felét soha nem használják ki, illetve még csak az a pár kilométer biciklizés sincs mellette amivel legalább egy kicsit serkentenék a keringési rendszerüket, akkor ez hosszútávon gerincsérvhez, hátfájáshoz, érelmeszesedéshez, magas vérnyomáshoz vagy csontritkuláshoz vezethet.

Persze nem törvényszerű, és biztos már ott is motoszkál a fejedben az ellenpélda: nézzem csak meg Erzsi nénit, neki sincs semmi baja. Vagy nézzem meg Péter bácsit, milyen aktív volt egész életében és most mégis az ágyat nyomja.
Egy kérdésem van: szeretnéd magad a véletlenre és a statisztikára bízni miközben végiglustálkodod az életed, vagy szeretnél mindent elkövetni azért, hogy amennyire rajtad múlik, minél tovább élhess teljes értékű életet?

Mindezek tükrében már sejthető, mit értek fitnesz sport alatt. A blog olvasóinak nagy többsége valószínűleg nem teker több tíz kilométert naponta a munkába, de még csak nem is fizikai munkát végez. A mai világban tehát a mindennapi testedzést a sportolás jelenti. A fitnesz sport az a mindennapi mozgás és életmód, amivel kivédhetők a civilizációs betegségek. Rendszeres edzések, amik megdolgoztatják a keringési rendszert és az izmokat, gyakorlatok, amik karban tartják a gerincünket és a tartásunkat, táplálkozás, amivel kontrollálhatjuk a testsúlyunkat, nyújtás és relaxáció a testi-lelki egyensúlyért.

A fitnesz sport nem igényel emberfeletti teljesítményeket, teljesíthetetlen időráfordítást, de még csak tehetséget és előképzettséget sem (edzői segítség mellett) – kifogás tehát nincs. Csak a lustaság, vagy a tudatlanság szabhat gátat. Bízom benne, hogy a lustaságot pedig legyőzik előbb-utóbb az észérvek, ahogy megtanuljátok, milyen felelőtlenség elhanyagolni a testünket, és mekkora veszélyeket hordoz magában a passzivitás és a helytelen szokások.