A nagypapámnak egész életében „mehetnékje” volt. Kiskorában még nem volt szó ülő életmódról és túltápláltságról, hiszen munka mindig volt a faluban. Ő aztán kőműves lett és földműves, mindkettő fizikai kihívás a testnek. Hajnalban elbiciklizett sokszor több tíz kilométert a munkába, majd a félórás ebédidőből tíz percet evéssel töltött, húszat pedig alvással. Mikor lejárt a műszak, hazabiciklizett, és folytatta a munkát a ház körül. Amikor nyugdíjba ment sem a tv előtt kezdte élni az életét, folytatta az aktív hétköznapokat. Már közel 80 éves, és el lehet mondani, hogy semmilyen betegségben nem szenved, ami a mai idősek és passzív felnőttek körében gyakori. Nem elhízott, nincs magas vérnyomása, sem cukorbetegsége, gerincbántalmaktól sem szenved, és még a kedve is jó. Az igazsághoz persze hozzá kell tenni, hogy az évtizedeken keresztüli irdatlan mennyiségű munka és kevés pihenés azért nem múlt el nyom nélkül a nagypapám szervezetében sem, de ez a skála másik vége: míg ez ellen nem mindig tehetünk, a passzív életmód ellen annál inkább tudunk mit tenni.
A nagymamám is kemény fizikai munkával kezdte, de aztán felkapaszkodott társadalmunk ranglétráján és elkezdett egy irodában dolgozni napi 8 órában, délután pedig főzött, mosott, takarított, és ez így ment hosszú évtizedeken keresztül. Biztos sokan felszisszennek most, hogy éppen elég munka az a ház körül. Igazuk lehet, de nem gondolnak arra, hogy ha mindezt gyenge izomzattal, helytelen testtartással és terheléssel hajtják végre, miközben az ízületek mozgástartományának a felét soha nem használják ki, illetve még csak az a pár kilométer biciklizés sincs mellette amivel legalább egy kicsit serkentenék a keringési rendszerüket, akkor ez hosszútávon gerincsérvhez, hátfájáshoz, érelmeszesedéshez, magas vérnyomáshoz vagy csontritkuláshoz vezethet.
Persze nem törvényszerű, és biztos már ott is motoszkál a fejedben az ellenpélda: nézzem csak meg Erzsi nénit, neki sincs semmi baja. Vagy nézzem meg Péter bácsit, milyen aktív volt egész életében és most mégis az ágyat nyomja.
Egy kérdésem van: szeretnéd magad a véletlenre és a statisztikára bízni miközben végiglustálkodod az életed, vagy szeretnél mindent elkövetni azért, hogy amennyire rajtad múlik, minél tovább élhess teljes értékű életet?
Mindezek tükrében már sejthető, mit értek fitnesz sport alatt. A blog olvasóinak nagy többsége valószínűleg nem teker több tíz kilométert naponta a munkába, de még csak nem is fizikai munkát végez. A mai világban tehát a mindennapi testedzést a sportolás jelenti. A fitnesz sport az a mindennapi mozgás és életmód, amivel kivédhetők a civilizációs betegségek. Rendszeres edzések, amik megdolgoztatják a keringési rendszert és az izmokat, gyakorlatok, amik karban tartják a gerincünket és a tartásunkat, táplálkozás, amivel kontrollálhatjuk a testsúlyunkat, nyújtás és relaxáció a testi-lelki egyensúlyért.
A fitnesz sport nem igényel emberfeletti teljesítményeket, teljesíthetetlen időráfordítást, de még csak tehetséget és előképzettséget sem (edzői segítség mellett) – kifogás tehát nincs. Csak a lustaság, vagy a tudatlanság szabhat gátat. Bízom benne, hogy a lustaságot pedig legyőzik előbb-utóbb az észérvek, ahogy megtanuljátok, milyen felelőtlenség elhanyagolni a testünket, és mekkora veszélyeket hordoz magában a passzivitás és a helytelen szokások.
